(Nézzétek el nekem, hogy egy jó ideje nem irtam, de rengeteg dolgom volt, most is épphogy idejutottam a géphez lefekvés előtt.)

---

Ebbe a menüpontba fogom összefoglalni, hogy milyen élményekkel gazdagodtam a nyáron... Vele kapcsolatban.

1.,

Még nem nagyon volt időm kimozdulni itthonról, de ami késik az nem múlik :)  Elég programdús heteknek nézek elébe, hátha összefutunk valahol... véletlenül, ahogy eddig is. Hihetetlen, de minden egyes alkalommal, amikor a lakhelyén járok, vagy átutazóba vagyok, mindig feszült állapotban várom, hogy esetleg megint összehoz minket a sors pár pillanatra! Mindig! Bár érteném, miért van ez, holott boldog párkapcsolatban élek. Most már boldog! És Ő is! És végre kezdek szerelmes is lenni, hát mi kell még?! ...

2011. július 29.   21:42

2.,

A hónap utolsó napján ismét a gépnél ülök. Unatkoztam. Gondoltam, jó lenne kicsit beszélgetni régi ismerősökkel is, hát felléptem MSN-re. Egyik jóbarátom -aki folyamatosan Róla kérdez, és vele mindig Róla beszélünk-, fent volt, így behívtam egy beszélgető ablakba. Tőle érkezett az alábbi infó: ő is hallotta egyik haverjától, aki beszélt Vele, hogy nem ébresztett a júniusi véletlen találkánk Benne semmi extra érzelmet, vágyat, sőt, még a parázs felé sem érkezett semmiféle szikra. Pedig a közös ismerősünk is azt hitte, hogy megváltozik majd a nézete. De nem! Úgy érzem, fáj kicsit, vagyis titkon abban reménykedtem, hátha... De jobb ez így! Nincs min aggódnom így! :) Don't worry, be happy! (Ne aggódj, légy boldog!) 

A másik komoly dolog: holnap érdekes információnak fogok tulajdonába jutni. Mikor megtudtam, teljesen lázba hozott a hír. Már alig várom, és az első dolgom lesz, hogy mihelyt gépközelben leszek, leírom a tapasztalatokat! Addig is jó éjt!

2011. június 30.  22:16

3.,

  Íme, megkaptam az információt! :) Valami olyasmire is gondoltam, ami valóban történt. Szóval, annyi az egész, hogy egyik közös ismerősünk Vele, történetesen barátnőm, írt neki egy levelet, amiből válaszként kiderült, hogy nem felejt semmit! Érdekes, érdekes... Igaz, Ő mindig is ilyen volt. De mégis sokat változott még így virtuálisan látva is. Sőt, mesélték, hogy az egész életét a mostani párja irányítja. Ő diktál. És pont ezaz, amit Ő sosem bírt! ... Na de, ha Ő így boldog, hát legyen az!

2011. július 03.  17:33

4.,

  Helló Blogolvasóim!

16 nap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Ezidő alatt rengeteg dolog változott és még változásban van az életemben. Kezdjük tán azzal, hogy haveri körrel a barátommal elmentünk nyaralni egy hétre. Csak éppen az egy heti nyaralásból három nap lett velük, mert kisebb veszekedés tört ki csütörtök hajnalban... Végül nem volt mit tenni, ott maradtam a nyaralóhelyen szüleimmel, vasárnapig. Egy-két nap érdekesen telt, míg megszoktam, hogy talán már nincs párom, és nézelődhetek. Akárhányszor kimentünk a strandra, megcsapta az orrom egy férfi illata, ami pontosan ugyanolyan volt, mint a barátomé volt. Szörnyen éreztem magam... Majd, mikor végigsétáltam a medencék előtt és pár ember tekintetét magamra vontam ezzel, kezdett visszatérni az önbizalmam. Az egyik fokozatosan mélyülő medencében időztünk legtöbbet a hugaimmal. Egyszer labdázás közben felfigyelt rám egy három tagú fiúcsapat, akik szintén labdáztak. Aztán megmagyarázhatatlan módon egyre többet repült felém a labdájuk :D És ami talán még megmagyarázhatatlanabb: hogy én pedig egyre jobban vártam, mikor jön legközelebb. Két napig így "flörtöltünk" a "főlabdással", minden víz alá merülés után keresve egymás tekintetét. Nem mertem megszólalni, amikor visszaadogattam a labdát. Nem értem, miért... Aztán második nap végén elhatároztam, másnap mindenféleképp ha odadobják a labdát, visszaadás közben megsugom neki a nevem és kérdő pillantással ráveszem, hogy ő is elárulja a sajátját. 

Vasárnap délután jutottunk csak oda, ahhoz a medencéhez. Vizslaként néztem körbe, kutattam a srácot, ja és a labdát, vajon merre bukkan fel. De minden hiába. Nem voltak már ott :( Magamban zsörtölődtem, hogy lehettem ilyen buta és félénk, hogy még a nevét sem tudtam meg?! A reméyt, hogy aznap már nem látom, csak akkor adtam fel, amikor kiléptem a strandbejárat kapuján. Azóta persze se híre, se hamva. Mit is várhatnék? Hisz még a nevemet sem tudja! Bár olvasná e sorokat és esetleg írna egy levelet a narancsblog@citromail.hu -ra hogy ő volt az a srác!! De ennek jelen pillanatban kevés esélye van... Vagy nincs is.

2011. július 19.   15:07

5.;

  Halihó!

Remélem mindenkinek jól telik a nyara! Az enyém is telik... jó gyorsan! Íme, már augusztus van és még csak most volt évzáró.

Nem sok minden történt az elmúlt napokban. Féligexemmel elbeszélgetünk, de mivel talizni nem tudunk, így nem jósolok hosszú folytatást... Igazából az a helyzet, hogy ha nincs velem, akkor nem is hiányzik, hiába azt mondom Neki hogy DE. :/ Talán jobb lenne külön utakon. Talán... De olyan nehéz megmondani Neki, holott tervezget, meg akarja a kapcsolatot, és nem akar elveszíteni, meg szeret, meg hiányzom meg stb... De Ő szerelmes. Én meg... csak szeretettel szeretem! És akárhogy is küzdöttem, hogy adjak Neki a szerelmemből, nem tudtam! Egyszerűen nem megy!... Szóval nincs már sok hátra.

2011. augusztus 03.  17:36

6., Helló mindenkinek!

Két hónap telt el, mióta legutóbb itt jártam. 2 HÓNAP! Azóta már a suli is elkezdődött, és egy Új élet! Igen, sejthetitek, mi történt az elmúlt napokban.

Mostmár Második Exem kicsit félreérthetően viselkedett, hanyagolt napokig, még csak annyit sem kérdezett, hogy élek-e. Nálam pedig betelt a pohár! Nem elég, hogy nem is szerettem úgy, ahogy kellett volna, most még ez is?! Így hát kimondtam Neki a végső döntésem, érvekkel szépen megfogalmazva. Kicsit erősködött, hogy: De fontos vagy nekem, kicsim, nee!!! De nem engedtem a 48-ból! Végül beleegyezett, hogy kettéváljon utunk, jobb lesz ez így! És mégsem érzem magam olyan ramatyul, mint anno. Szinte meg se rázott... SEMMI!  Barátok maradtunk, de azóta nem hallottam róla. Remélem, nincs nagyobb baja a másnaposságon kivül.

2011. 10. 01.     20:53

7., Üdv, Emberek!

Tegnapra csodálatos álomban volt részem. Igaz, nem lenne szabad örülnöm neki, de most elmesélem Nektek, és rájösztök, hogy miért is örülök. 

Egy túraszerű eseményen voltam barátnőmmel, egy erdős részen, fogalmam sincs hogy hol. Ő azt mondogatta folyamatosan, hogy itt lesz az (első) Exem (akiért létrehoztam az oldalt), ne féljek, itt lesz a túrán. Én erre csak annyit válaszoltam: "-Ugyan, nem jár Ő ilyen helyekre és amugy is, ha tudná hogy én is itt vagyok..." Ahogy ezt a mondatot kimondtam, előttünk lévő leveles rész mozogni kezdett, és előlépett a bokrok mögül Ő! :O Nem hittem a szememnek, amikor az Ő szemében csillogást és szivből jövő örömöt láttam, ahogy meglátott és felkiáltott: "- Hát te is ittvagy? Sziiiijjjaaa :) " Megölelt, megpuszilt, felemelt a magasba, én meg csak néztem, és néztem, átélve ezt az egészet álmomban. Aztán egy szállásra mentünk, ahol kiderült, hogy a jelenlegi barátnője is velünk tart, és mi (exem és én) csak úgy tudtunk beszélgetni, ha felhivtam miközben egy helyen voltunk! De Ő azt mondta, nem érdekli a nő, szeretne velem beszélni nyilvánosan is. És olyan jól elvoltunk, olyan jó érzés fogott el álmomban, olyan szédítő boldogság, amit nem érzek a való életben sosem Utána... :( Hiányzik az érzés! Na jó, talán jobb ha nem tagadom tovább: azt hiszem, nemcsak az érzés...  :$

Nem akartam felkelni az álomból, az biztos, de muszáj volt, kelni kellett, várt a suli... Mégsem tudok "felébredni" ebből... Nem megy!! Már annyiszor próbáltam az elmúlt évek során, de mégis ugyanott lyukadok ki. Őt látom, ha máshol nem is, álmaimban biztos. 

"Ahányszor álmodok, sosem akarok felébredni,
Mert ettől a rohadt világtől jobb Álomföldön élni!"

És folyamatosan az egykori közös számunk járt az agyamban, és szólt álmomban már párszor: www.youtube.com/watch?v=z2SwgfKBnH0

"Oh, can't you see it baby, 
You've got me goin' crazy!" 

2011. 10. 14. (péntek) 14:14

Oldal: Nyáron és ősszel történtek
Narancs-blog - © 2008 - 2024 - narancsblog.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat