Narancs-blog

Folytatás...

Ha az "Igaz Történet Alapján"-ban összefoglalt események sorozata nem lett volna elég, akkor elmesélem a dolgok eddigi folytatását is.

Rengeteg versem titkos célpontja Ő lett, szinte csak magányos hangvételű, tragikus művek születtek. Azóta, hogy külön utakon járunk, volt már pár kapcsolatunk másokkal. Az Expáromnak valamivel komolyabbak, mint nekem, én egyszerűen eddig nem voltam képes más iránt is olyasmit érezni, mint Iránta éreztem anno. (Egyesek szerint még mindig érzek valamit...) De valahogy végre elértem, hogy megtalált egy olyan ember, aki intelligens, jól néz ki, szinte semmi gond nincs vele! Csak lehetne bőbeszédűbb... De ez legyen a legkevesebb!

Szóval, amint említettem, ahogy sikerült újból párt találnom (illetve neki megtalálnia engem), hirtelen újra felbukkant az életem színterén. Egyre többször láthatom véletlenek sorrendje szerint, amit először jelnek fogtam fel, hogy esetleg valamit rosszul csinálok, vagy valamit nagyon nem kéne. Aztán a sokadik véletlen megpillantásnál már megszokottá vált... A legérdekesebb és (számomra SAJNOS) a legidegesítőbb az volt minden egyes alkalommal, hogy Ő nem látott engem! Vagy elviharzott a buszom mellett kerékpárral, vagy épp felszállt a buszra, én meg akkor utaztam el.

Legutóbbi alkalommal ez nem így történt!

Unottan álltam a buszon ehónap 9.-én (miért pont 9.-én?[9.-én szakítottunk]), amikor odaértünk arra a helyre, ahol várta a buszt (direkt nem nevezem nevéna place-t). Valami arra ösztökélt akkor, onnan belülről, hogy szálljak le a buszomról, mindenféleképp! Még szerencse (vagy nem az), hogy volt leszálló rajtam kivül. Gondolkodás nélkül léptem le a lépcsőkön és gyors léptekkel haladtam Felé, mikor már az épp megérkezett városi járatra szállt fel. Hirtelen előkaptam a bérletem és én is fel akartam szállni...De a sofőr nem engedett! Ami a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlem, hisz eddig ilyen sosem történt, főleg úgy, hogy érvényes volt minden papírom. Kijelentette, hogy erre a járatra bizony nem az! Nem volt mit tenni, elnézést kértem és lelépcsőztem, de a megállóba ott maradtam még, amikor észrevett Exem! Kicsit megváltoztam, Ő is változott (inkább belülről), talán ezért figyelt olyan érdeklődéssel. De nem lehetett nem észrevenni az arcára kiülő haragot, azt a tipikus agresszív arckifejezést, amit legutóbb is mutatott azon a bizonyos délutánon... Végig, míg lassan eltávolodott a busz, figyelt, még képes volt el is fordulni felém. Én meg csak álltam és néztem végig a szemébe, nem is tudom milyen fejet vághattam, de mielőtt végleg kifordult volna, egy ici-pici mosolyt elengedtem utána (vagy csak megrándult az arcom az idegességtől?!). Vicces volt, ezalatt végig remegett a kezem és még egy jó ideig utána is. Ma sem tudom, miért... 

2011. június 18. (szombat) 18:14

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat